[2018. január]

---

Varus barátom, ismered jól Suffenust,
ki bájosan cseveg, s olyan nagyon művelt,
s ki verset is gyárt és a többi költőnél
termékenyebb: tizezret is, ha nem többet
végig leírt már, gondolom, s nem is holmi
ringy-rongy papirra, nem: királyi díszes szép
anyagra: új tekercsek, új a rúd, pompás
piros zsinórja van, csiszolta horzskővel,
meghúzta ólommal sorát. De olvasd csak,
s e művelt és finom Suffenus, úgy látod,
csak kecskepásztor, vagy kapás, ilyen szörnyen
megváltozott. Mi légyen ez? Ki csak nemrég
még ötletes világfi volt, vagy annál több,
bizony sületlenebb a sült parasztnál is,
ha versbefog, de mégse boldogabb máskor,
 mint akkor, hogyha verset ír: be tetszelgőn,
be végtelen csodálja önmagát érte.
Hidd el, mi is csak így vagyunk: oly ember nincs,
ki egybe-másba nem lehetne Suffenus.
Saját hibáját senki sincs, ki nem hordja:
de biz batyunk hátsó felét sosem látjuk.

Devecseri Gábor fordítása