[2011. július]

jó érzés, ha új cipőben járva
minden sanda fényt kioldhatok,
saruként sármos lelkem – mindhiába
a mai nap tegnapként eloldalog;
na és ha annyi? minden hiába,
nem számítanak a nappalok,
beférek egy megkésett orgiába,
s holmi csajra ráspriccolok;
fél éve, hogy engem megunt a nátha,
papírzsebkendőkben csavarog.
világom ajtaja kitárva,
s nem figyelek. meglophattok.
a semmi a szükség hiánya.
s ha az sincs? csikket szívok.

tátti... hány pókháló kirágva,
hány érme harmadik oldalán bukhatok
hasra. kabátom fogasra várva...
ölelgeti a másnapot.

egy kalap vagy karát szar.
szavam emlékedből
levegőt facsar.

valahol utolérik egymást,
s ha nem, s ha mégis – én itt vagyok.

– a lélek szipákolt tubákja
költészetem. s így elfogyok. –