a földszinti lakásban nőcske és férfi az utcalámpa kénes fénye szederjes mintákat rajzol rájuk a nő szkarabeuszhátára gyásztollakat valami mesés messzi férfi lehet kispolgári hitembe ennyi még belefér
hullafehér lábszárral állok kivilágított ablakod előtt árnyékfoltos szobában ahol te és én most egy férfi és egy nő én pedig az utcalámpa bűvkörében még órákig hánykolódom
az ásító homályban száraz szél fújja a boldogtalanságom glóriáját belehasít felkarcsontjaim szivacsos üregébe léglökéseitől bedugul a fülem vagy később az erőlködéstől az izzadságszagú edzőteremben
hetven kiló vas fekve-nyomva magasság százhetvennyolc testsúly szintén hetven kiló ujjongó ürességgel hallgatom a fiúkat ahogy azzal vigasztalnak szétverik a fejét a ficsúrnak
edzés végén nyújtás megvan bennem a kegyelem formanyelve de a tartalma merevvé vált mint izmaim ha nem nyújtok ez egy zárószéria rögeszmémmé vált a befejezés
táncoló izomörvények fájdalma érzem mint a szívemet vagy a fogam közé szorult húscafatot úgy tapad a zománchoz mint ahhoz a másikhoz te míg a nemi szervek elvégezik a nyers munkát ejakuláció befejezés
