Ötfalú épület, keményen befedve,

Fegyház, fogház, börtön, így van keresztelve.

Szürke udvarában hollók károgása,

Nem volt Zöld Mártinak hét országban mása.

Akár a gazella, kecsesen mozogtál,

Vagy miként a kígyó, veszélyesen kúsztál,

Zöld Márti, ez voltál, suhantál, röpültél,

Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél.

Ugyancsak megteszi!... Márti, hol szerezted

Lobogó szoknyádat és lobogó inged?

Gazdag urak vették drága üzletekben,

Csók lett érte díjuk pirosló öledben.

Szép leány volt Márti, szerették az urak,

Énutánam bezzeg nem jönnek annyian!...

Amerre Márti járt, sóhajok szólása,

Sok szerelmes ágyék erős dobogása.

Rátermett a táncra Márti, nem tanulta;

De őtőle sokan tanulhatták volna.

Betért a diszkóba, ha szólt a muzsika,

S szilaj kedvvel amúgy magyarán megrakta.

Nem kívánkozott ő villamos-tömegbe,

Oda csak a félénk tolvajok törnek be,

Nyílt utcák sarkáról, onnan ugrik elő,

Úgy ijeszti késsel, aki arra menő.

Neki a belváros volt rendes tanyája,

Hetedik kerület, Budapest királya,

Kiállt a buliból jövőnek éjszaka,

Az rögtön értette, nem lehet itt szava.

Ha gazdag ember jött, Márti így kiáltott:

„Ide a tárcával, ha nem kell halálod!”

Ha szegény ember jött, ezt mondta szívesen:

„Nesze, egy ötezres, áldjon meg az isten!”

A börtönben elcsent egy kötelet, hopsza,

Szegény jó Mártinak önhalálát hozta.

Kis büdös cellában lett halálos ágya,

S temetési dala varjak károgása.

Pest, 2022. november